5 szabály az interneten

                          - avagy hogyan ne csinálj magadból hülyét a közösségi pöcegödörben?

1. Ne tedd ki a magánéleted!

A magánélet nevében benne van az a jelentéstartalom, hogy nem kell közzétenni. Vagy azért, mert nem tartozik másra (és a közzététellel hülyét csinálsz magadból), vagy azért, mert nem érdekel másokat.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kitenni, hogy eszi a spenótot a gyerek, játszol a kutyával vagy nyaralsz, de ennek mennyisége és keretei meg kell hogy maradjanak érdeklődést kiváltó szinten és a célja nem a tömegtájékoztatás, hanem leginkább a rólad sugárzott kép erősítése (imidzs).

Azaz ha nem vagy közszereplő, művész és/vagy nem nyújtasz pl. sportteljesítményt vagynem alkotsz semmit, nem hírcsatornaként kell az oldaladnak funkcionálni, a kutyát nem érdekli, hogy éppen hova mész, hogy reggel kávézol, vagy épp leraktad a telefonod a szánalmas kis szelfibotodra és felvetted hogy húzogatod a teremben a csigát - de a napi "formacsekk" és feszengés sem.

2. A tartalom, amit csinálsz, legyen érdekes!

Értem én, hogy az alapgondolkodás ÉNÉNÉN a retardáltaknál - azaz a magamutogatás és pózőrködés - de a kérdés mindig az, hogy érdemes-e megosztani azt, amit megosztasz: érdekel-e bárkit a naponta jelentkező fotósorozat a kamu-luxus életedről, a valagadról, a szexi nézésedről vagy a feszengésedről - az eltérő vagy azonos nemű recskabajnokokon kívül?

Ezen felül nem annyira okos dolog nyilvánosságra hozni nem csak az önimádatodat, de a validációs problémádat sem. Azaz hogy ennyi öröm van az életedben, hogy kapsz pár lájkot meg páran megnéznek.


3. Ne tedd közzé a nyomorod!

Kapcsolódóan az első ponthoz nem annyira jó ötlet hülye idézeteket kirakni a világfájdalmaddal kapcsolatban, mert akinek van egy kis esze, nem teregeti a világ elé a gyengeségét.

Sosem értettem, hogy miért kell burkoltnak látszó nyíltsággal közzétenni, hogy problémád van amit nem tudsz megoldani, magányos vagy/összevesztél/szakítottál/ gyenge a tesztoszteron termelésed vagy hasonló bármi olyasmi, ami nyomaszt és nem tudod kezelni.

Hasonlóan felesleges (alattomosba hajlóan) gyakorlatilag üzengetni azoknak, akikkel problémád van, mert csak azt mutatod, hogy balfasz vagy: nem vagy képes személyesen a másik szemébe nézve lerendezni, vagy simán csak elengedni.

Arra se kíváncsi senki, hogy éppen hogyan nyalod az aktuális szerelmedet (lásd. 1.-es pont) és arra se, hogy fogsz majd előre borítékolhatóan vinnyogni, mert nem vetted még észre, hogy a neten nyilvánosan egymásra nyáladdzó hülyék kapcsolatainak mindig csúnya vége van.

Pontosan azért, mert ha valamit ennyire erőlködve mutogatni kell, akkor alapjaiban nem valós a dolog és éppen ezt próbálod a nyilvánoságnak kompenzálni: mindenki tudja, hogy csak bizonygatni próbálod. Mondjuk ez szinte minden másra is igaz általánosságban, főleg a high-life és a boldogság erőltetetett mutogatására.

4. Nem csak te vagy a világon!

Ha már tartalmat osztasz meg, hiába a te profiloldalad, azért el lehet távolodni kicsit az egocentrikus világképtől: le lehet fotózni azt a nyamvadt tengerpartot úgy is, hogy nem vagy rajta a képen.

Azaz nem minden rólad szól meg arról, hogy te milyen rohadt menő vagy, mert nyaralsz.

Bármilyen hihetetlen, a természet pl. önmagában is érdekes és szép, még nélküled is. Az átlag halandó számára a hasznos információ éppen ez, nem pedig az, hogy volt pénzed utazni.

Képzeld el: van olyan kép is, ami nem szelfi! Azaz lehet akár valamiről úgy is képet csinálni, hogy nem vagy rajta, hihetetlen módon rajtad kívül is van megosztásra érdemes dolog a világon!

Ellenben a minden nap két centivel odébb mozdított pózban lefotózott szexinézésed vagy a mindenhol kötelező kényszeres pózőrködésed sokkal nevetségesebb, mint gondolnád.

(Mellékesen most eszembe jutott, kíváncsi vagyok hányan nem veszik észre, hogy ebben a posztban nem csak kép van, hanem szöveg is. Mert lájk már akkor is jött, amikor a szöveget még be sem írtam.)


5. Legyen önbecsülésed!


Fogalmazhatnék úgy is: ne légy közönséges!

Kicsit kapcsolódva a négyes ponthoz: nem kell ám mindig pucsítani, mert valószínűleg nem vagy vagy ortopédiai szakrendelés-nagykövet.

A csücsörítés már kissé megy ki a divatból szerencsére, ezért már nem mindenki pózol prostiként, de azért a tevepatáig húzott cicanadrágostól az alig leplezetten meztelen képekig széles a paletta a lányoknál.

A fiúknál (szándékosan nem férfit írtam) meg a csücsörítésen kívül a cerka tövéig letolt gatyán át a félmeztelen kocka- vagy pókhasig és meghatározhatatlan állapotú alsógatyás képekig minden előfordul - még profilképen is. (Felfogod azt, hogy képet teszel ki magadról bemutatkozásnak, amint mondjuk félmeztelen vagy?)

Az erotikusnak szánt képeid, fehérneműs/akt fotózásod és egyéb agybajod onnantól lesz kínos, hogy nem tudod helyén kezelni: ez csak rád meg a partneredre tartozik, otthon, a négy fal között.

Nem kell a tágabb körnek és vadidegeneknek látni, hogy milyen vagy meztelenül vagy szexifehérneműben.

Nem vagy te aktmodell, a közösségi oldal meg nem szoftpornó oldal! Senki nem kérte a "látványt" egyrészt, másrészt ez alapján pontosan úgy fognak megítélni, hogy ennyi eszed van és erre vagy jó.

Minden kedves hölgyolvasómat most kérem, gondolkodjon el, hogy a pucsítós-bevágóscicanadrágos képek láttán vajon mire gondol egy férfi? És hogy ez a fajta megítélés neki jó-e, ezen az "értéken" képzeli-e el magát?

Ha az ember elvileg az utcára normálisan öltözik és legalább nyilvános helyen próbál normálisan is viselkedni, nem ártana arra gondolni, hogy a közösségi oldal is nyilvános hely.

A saját oldal meg az portfólió, amit magáról mutat mindenki az ismerőseinek és vadidegeneknek is.

Attól pedig, hogy a telefont otthon vagy bárhol egyedül nyomodkod kvázi magányodban, a közzétett tartalom még nyilvános lesz.

És ha megfelelően hülye vagy és/vagy megfelelően szorgalmasan követed a birkák viselkedését, akkor mindenki megtudja rólad, amit amúgy nem biztos, hogy szeretnél.

Neked is van ismerősöd, aki folyton égeti magát? Küldd el neki ezt a cikket!